A Rám-szakadék a Pilis egyik legkedveltebb kirándulóhelye, szinte vadregényes kalandtúra, amit még most is (hogy a bejutást megnehezítették) sokan látogatnak. Az út sokszor a patakban vezet, a vízben álló köveken kell lépdelnünk, a sziklákhoz erősített fémkorlátokba kell felkapaszkodnunk. (A Rám-szakadék nem tudom miről kapta a nevét, de a patak vize végig csillog, visszaverődik a napfény mint a rámán.)
A templom mögött van 1-2 parkolóhely, ami szinte mindig tele van. (Bentebb a
behajtást tábla-sorozatok, sorompók tiltják.)
Másik lehetőség, egy utcával lejjebb, a posta környékén.
A tábla a Duna-part felé mutat parkolóhelyeket.
(Ha nagyon nem találunk helyet, a Prépostsági romoknál is megállhatunk.)
A posta mellől egy keskeny utca vezet fel a romokhoz, ami visszatekintve ilyen.
A romok közvetlenül a temető mellett vannak (a romok utcájában kocsival is meg lehet állni).
(A tábla ellenére zárva az altemplom.)
Körbetekintve.
A szemben lévő Szent Mihály-hely.
A Prédákálószék előtti hegyek felé tekintve.
A mögöttünk lévő Prépost-hegy.
A Rám-szakadékba a templomtól indul a turistaút.
Visszatekintve a házak fölött a Szent Mihály-hegyet látjuk.
Az aszfaltúton haladunk.
A sorompó utáni táblánál a turistaút átmegy a hídon (jelzést csak később látunk).
Ez egyben a régi tanösvény kiindulópontja is.
Az út az erdőben folytatódik.
Elhaladunk egy forrás mellett.
Az út tovább folytatódik a patak mellett.
Majd elérjük a Szentfa kápolnát.
A Szentfa-kápolna környékén forrást és pihenőhelyet találunk.
A kápolna.
A forrás.
A fahídon túl az aszfaltúton haladhatunk tovább.
A körút kijáratánál újra egy pihenő-helyet találunk (régen ez volt a parkoló).
A tábla mutatja, hogy a Rám-szakadékhoz még tovább kell mennünk az úton.
A híd után következik a Rám-szakadékhoz vezető bejárat, ahol egy újabb pihenőhelyet találunk.
A Rám-szakadék bejárata.
Az út azonnal a patakon kel át, majd a patak mellett vezet, esetenként át kell kelnünk a patakon, néha a mederben kell haladnunk.
A patakmederben haladást a kapaszkodók segítik; a vízben néha farönkökre tudunk lépni.
Egy embermagasságú kő a mederben.
Ezt jelenti az "omlásveszély".
Hatalmas szikla, felettünk.
Az út, egy újabb sziklánál jobbra fordul.
Itt egy lépcső vezet fel (régebben itt baloldalt csak egy láncon lehetett felkapaszkodni).
A meredekebb részeken ismét kapaszkodók segítenek.
Majd újabb lépcső és újabb kapaszkodók.
Itt csak kapaszkodva és a szikla bemélyedésein tudunk felmászni.
Út a patakmeder szélén, néha a mederben, majd újabb kapaszkodás.
Egy betemetett meder-rész.
Az út lankásabb lesz, majd kijutunk a szakadék végéhez, a lépcsősorhoz.
Visszatekintve.
A lépcsősor, majd a zöld jelzés egy pihenőhöz vezet.
Érdemes kisétálni a Rám-hegyhez. Ehhez először a zöld/sárga jelzést kell követnünk.
Majd az aszfaltúton balra kell elindulnunk.
Az aszfaltútról jobbra az S jelzés Dobogókőre vezet.
Egy idő után a fák fölött meglátjuk a sípálya tetejét.
Ezután, nemsokára, lesz balra egy földút, amiről a Rám-hegy "kapujához" juthatunk (a valódi kapu később két fa).
Ezen túl egy ösvényt követhetünk.
Az ösvény meredeken a csúcsra vezet.
Az ösvényről balra letérve egy, valamivel kényelmesebb utat találunk.
Ez visszatekintve ilyen:
A Rám-hegy Dobogókő felé eső része sziklás.
Kicsit hátrább találjuk az ingókövet.
Az ingókő hátsó (Duna felé eső) része.
A hegytetőről a kilátás.
A Duna felé a Vadálló-kövek és a Prédikálószék.
A sípálya alsó szakasza.
A Rám-hegytől az aszfaltúton a legegyszerűbb visszajutnunk a Rám-szakadék feletti pihenőhöz.
A Rám-szakadék feletti pihenőnél van az Árpádvár. Ide nem vezet fel turistaút, de a hegyének oldalában
vezető ösvényen közelebb sétálhatunk.
Ez a Z (és a régi S) turistaútról nyílik jobbra.
Útközben ráláthatunk a Szakó-hegyre.
A hegy középső-felső részénél nincs aljnövényzet (elképzelhető, hogy régen lefaragták a hegyoldalt; váraknál ez gyakori volt,
így is növelték a védelmet).
A hegyre nem vezet fel ösvény (bár elvileg fel lehet menni egy nagyon csúszós részen, a hegy NY-i oldalán).
A hegytetőn régen egy kora-középkori vár volt; mostanára már csak néhány kőhalom maradt.
Az egyik dombon egy tűzrakó hely.
Itt mintha egy fal maradéka lenne.
Az ösvényen érdemes visszamenni a Rám-szakadék feletti pihenőhöz.
A Rám-szakadék feletti pihenőtől indul a S, illetve zöld körút jelzés a Lukács-árokba, ami egy kellemes erdei út vissza, Dömös felé.
A régebbi térképeken az Árpádvár nyugati oldalán indul a régi S út, de nem érdemes azon menni, mert eléggé veszélyes, a magas szakadék felett vezető ösvény nagyon keskeny és csúszós.
Az Árpádvár nyugati oldalán indult a régi S jelzés.
Az új S jelzés itt éri el a Lukács-árkot.
Az erdei út a patak mellett halad; néha át kell kelni a patakon.
Végül az út kiér a pihenőhöz (a régi parkolóhoz), ahonnan - akár az aszfaltúton - visszasétálhatunk a templom felé.
